Babavárás a XXI.században

A homeopátiás szerekről is sok mindent lehet olvasni. Én a saját esetemet szeretném elmesélni... Legutóbb egy évet töltöttem külföldöm, amely alatt egyáltalán nem volt mensesem (rohanás, stressz stb.). Miután hazajöttem, rendre helyreállt, vagyis mindig rendszeresen megjött, továbbra is egy napra. Ráadásul félidőtől elég rendesen megkeserítette a közérzetemet...

Az sztk-s nődokim a gyógyszerfelíráson kívül máshoz nemigen ért, (egyből írta volna fel a fogigátló) így magam kezdtem utánajárni, mit is tehetnék. Rátaláltam a barátcserjére, amelyet 5 hónapig szedtem. Lassan kezdtem adagolni a szervezetemnek (3 majd 2 naponta 1 kapszulát), majd 4 hónapig napi 1 kapszulát és utána folyamatosan csökkentettem és azóta sem szedem. Nos, tényleg érdemes kivárni a 3 hónapot, mert nálam csodákat mívelt. Semmi PMS és szinte meg sem érzem, ha megjön. Picit a hasam lent mensiserűen fáj, vagy néha a mellem megduzzad és ennyi. Ráadásul a mensim is kicsit erősebb, már 2 napos lett.

Ezen kívül méhpempő kúrát is csináltam (méhésztől vásárolt) és propoliszt is szedtem. Lehet kapni herbáriumba ún. Vénusz cseppeket (cickafark-palástfű-pásztortáska tinktúra), amely szintén jótékony hatású. Több hónapon keresztül ittam naponta cickafark, félidőtől palástfű teát, + körömvirág, kamilla, bodza, csalán, gingseng stb-ből készült teákat és igazi zöld teát. Az adalékanyagokat már legalább 7 éve igyekszem mellőzni az életemből, amennyire lehetséges. Legközelebb erről is írok.

Próbálom magam megnyugtatni, hogy a lombiktól ne féljek annyira. Keresgélek, olvasgatok, de megoszlanak a vélemények. A lombikos anyukák csak a picit látják szemük előtt és "mindent a cél érdekében" bevállalnak. Az egészségügy "működését" ismerve, orvosi részről sem egyértelmű a "nyereség".

Feltöltöttem ide egy dokumentumot, amit a világhálón találtam. Elég jól összefoglalja, hogy miről is szól a dolog. >>

Ez egészen hihetetlennek tűnik! Legalább 3-4 hónapja van ez a jobb oldali fájdalmam, ami miatt mostanában rohangáltam egyik szakorvostól a másikhoz. Elsődleges oka az volt, hogy megtudjam még lombik előtt, hogy mi lehet, nehogy valami komplikáció lépjen fel. A másik, hogy a Kaáliban a második UH nagyon sokáig tartott és utána kegyetlenül fájt lent jobb oldalt vagy két hétig. Úgy tűnik, hogy mégis ennek tudható be a gyógyulás. Állítólag valami ott nekem húzódott, de nem derült ki, hogy mi. Hála Istennek, már nem fáj!

Gyönyörű lett a karom a vérvétel után! Jó nagy piros pacslivá változott tegnap. Éreztem is, hogy fájt, amikor beleszúrta a tűt és zsibbadt utána.

Ma reggel ismét sikerült összeolvasnom minden rosszat a lombikról. Daganatok kialakulásának esélye nő a hormonkezelés hatására, nagyobb a gyerekeknél is a veleszületett betegségek aránya és ha csak azt nézem, hogy a fogigátló után milyen tünetem lett és az orvosok csöppnyi figyelmet sem szentelnek... hát, valahogy nincs bizodalmam bennük. Főleg, hogy tényleg azt érzem, hogy ipari termelésként folyik az eljárás. Szerintem nagyon fontos, hogy az orvos részéről érezzük a segíteni akarást, de én ennek aprócska jelét sem látom. Amíg a kivizsgálások folytak és önköltséges alapon ment a dolog, kedvesek voltak valmelyest. Amint a kezelésbe átcsap a dolog - ami már támogatott - mintha az a jószándék is elillant volna.

Hogy bízzam rá magam valakire, aki felé nem érzem a biztonságot vagy valami kis elemi támogatást, hogy minden rendben lesz. Lehet, hogy ez csak a belső intuíció. Ismerve magam, valahogy mindig többet érzékelek két ember kapcsolatából, mint az emberek többsége. És most egyértelműen negatív a tapasztalatom.

Sokan azt tartják, hogy mindent a cél érdekében. Vajon megéri-e? Lehet, hogy lesz egy csöppségem, akit ugyan nagyon vártunk, de 15 év múlva rákban meghalok, mert ki tudja hogy reagál a szervezetem a sok pacsurira. Ezen a héten két naponta rezeg a föld, kiszámíthatatlan időjárás, katasztrófák sorozata és ki tudja mi a fenéből fogom felnevelni, hiszen munkám sincs... Szóval, lehet hogy el kéne fogadnom a tényeket, mert semmi sincs ok nélkül. Annyira tényleg nem kecsegtető a jövő, hogy minden áron ragaszkodni kellene hozzá.

O.K. Legyünk pozitívak! Sikerül a picit összefabrikálni. Nálam eddig minden rendben, páromnak igen aktív spermái vannak. Nem iszunk, nem dohányzunk, szedünk vitaminokat, igyekszünk egészségesen élni. Egész életemet tanulással töltöttem, ha netán oda kerülne a sor, valamit csak tudnék kamatoztatni. De ilyen műéletbe, környezeti katasztrófáknak kitett életben lesz-e egészsége? Lesz-e még az egészséges élethet szükséges feltétel az ő életében? Na most, egy pár jó döntést hoz-e azzal, ha foggal-körömmel gyereket akar? Egy anya általában a legjobbakat akarja a gyermekének. Ha mindent megteszünk azért, hogy gyermekünk legyen, akkor nem lehet, hogy most a saját boldogságom a fontosabb, mert hogy a gyereké ilyen esélyekkel nem sok.

Ha csak azt nézzük, hogy a férfiak spermaszáma drasztikusan lecsökkent, egyre több nő szenved PCO-ban vagy endometrózisban, akkor orvosok nélkül gyereket sem tudunk csinálni? A XXI.század közepére, végére a lombik lesz a jövő üzletága.

De akkor miért vágyok mégis saját csemetére?

Ma voltam progeszteron meghatározáshoz laborban. Igaz, ma még csak a 20. cn-ot számlálom, de holnap augusztus 20., így a doki a 20.napot javasolta.

Utána elmentem hasi UH-ra, mert a múlt héten hasűri folyadékot véltek felfedezni bennem. Persze, mondta a doki, hogy semmi baj, mert a nők többségénél tüszőérés idején van, - pont a 14. nap voltam -, de a teljes bizonyosságnyerés miatt kontrollra visszahívott. Szerencsére nem volt semmi gond.

Aztán elmentünk Haematológiára, de csak időpontot kaptunk köv. hét péntekre. Köszönet Niklettynek a javaslatért!!! Se a Kaáliban, se a nődokig nem hívták volna rá a figyelmem! Remélem, szerencsével járok...

Bevallom, eléggé lelombozódtam délután. Bementünk a Kaáliba, hogy rákérdezzünk a továbbiakra. A doki a múlt héten azt mondta, hogy az eredményeket adogassuk le, amint meglesznek. A vércsoport és az ÁNTSZ-es eredmények vannak meg, amit bevittünk, de a hálóruhás néni közölte, hogy nem kell leadnunk neki őket. Hm... Másfelől eléggé az a véleményem (eddig is és most főleg), hogy nem túl segítőkészek. Úgy  mívelik a lombikkot, mint valami futószalagszerű ipari termelést. Az utóbbi hetekben jó pár szakrendelésen megfordultam és olyan kedves, igazán segíteni akaró orvosokkal találkoztam. Már  AZ egy fél gyógyulás volt, amikor az orvos részéről érzel valami megmagyarázhatatlan sugárzást: vagyis érzed, hogy ő azért van, hogy segítsen és segíteni is akar. A Kaáliban meg azt érzem, hogy minél gyorsabban letudjanak és olyan rideg az egész. Itt állok egy bizonyos problémával és még csak javaslatot sem kapok, hogy mit lenne érdemes kivizsgáltatnom vagy mitől lehet csak 1 napos a vérzésem a fogamzásgátló után. NEM HISZEM, HOGY SOHA NEM TALÁLKOZOTT VOLNA MÉG EGYETLEN NŐGYÓGYÁSZ SEM EZZEL A PROBLÉMÁVAL VALAKINÉL!!!

Köszönet még egyszer Niklettynek a javaslatért, akinek a kolléganőjének volt ilyen és immunológiai vizsgálaton derült fény az okra. Tegnap kértem is a háziorvosomtól beutalót és megpróbálom jövő héten.

De a lombiktól és a Kaálitól annyira elmet a kedvem... és pont a hozzáállásuk miatt. Valahogy nem érzem, hogy jó kezekben lennék...

Ma reggel ismét laborban kezdtem, ami 11.00-re készen is lett és a leletet átküldték a doktor úrnak. Labor után hasi UH, még a főorvosnő is megnézett, de semmit sem találtak. Most legalább a fájdalmas részt is kellő figyelemmel átnézték, de semmi elváltozást nem tapasztaltak. 11-re visszamentünk az urulógiára - nagyon rendes volt ez a doki is - és egy hét múlva kontrollt írt elő. Újra vizelet labor és hasi UH. Kevés folyadék volt a hasüregben, amire azt mondta, hogy semmi kóros. A nőknek a ciklusuk félidejében van, mert lukasak. A kis tüszőm még mindig ott lapul a petefészekben... 14.cn.

Hát, ennyit sikerült kideríteni. Sajna, ez nekem fáj, fáj és fáj. A doki azt mondta, hogy a kismedencében feszülhet valami, ami magától is el fog múlni. Három hónap alatt ez nekem csak erősödött, akkor nem tudom, hogy lehetséges mégis. Jövő hónapban lesz virágkötészetből a vizsgám, előtte nem volna érdemes a lombikba belefogni. Így marad az október. Remélem, addigra elmúlik vagy legalábbis megoldódik a probléma.

Apának vettünk vitaminokat: cink, szelén, E-vitamin és sok C-vitamin. Lemondott a mikróról és a mobilt sem hordja zsebben. Laptop is az asztalra került, nem tartja ölben!!! :-) A spermiumoknak 72 nap kell a termelődéshez, így az októbert inkább jobbnak találjuk a lombikhoz, mert addigra ők is fittebbek lesznek. Mondjuk, azzal nincs is baj, mert igen aktívak, de olvastam, valahol hogy az elektromos smog következtében impulzáló mozgást végeznek inkább, mint haladó mozgást.

Megvolt a hysterosonographia, ami tényleg kibírható. Szerencsére rendben volt minden, nézett egy Uh-t, mindkét petefészekben volt két tüsző. A bal 19mm, a jobb 11mm. Egyébként most az a doki vizsgált, aki a beültetéseket is csinálja. Vele még most találkoztunk először. Valamivel személyesebb volt már, mint a másik, de a vége az egésznek elég zavaros volt.

Azt mondja, hogy októberben középidőben lesz egy Uh-m, mert szeptemberben egy hétre szabira megy és csak akkor kezdik a stimulációt. Október??????????????????????? Az nagyon messze van, de nem is értem még, hogy hogysmint lesz!

Még progeszteronszintet néznek, ami a mensi 21. napján esedékes. Persze az augusztus 20-ra esik, ezért 19-én kell mennem laborba.

Azt sem értem, hogy most mikor lesz itt bármi is. Jövő héten leadjuk a leleteket, egyedül a chlamydia nem lesz még meg és akkor az információs nénivel beszélünk.

Az előző doki azt mondta, hogy a sófeltöltéses vizsgálatig no sex, aztán meg azt hogy ebben a ciklusban. Akkor most meddig? Vagy csak óvszerrel lehet? :-((

Ezen a héten minden nap az orvosokat járom... és még nincs vége!

Kedden (2010.08.10.) este voltam kardiológián, ahol a háziorvosom megcsinálták a belgyógyászati vizsgálatot és az EKG-t. Szerencsére az rendben volt és kaptam beutalót a vérállátóba vércsoport és Rh meghatározáshoz. Ismét jeleztem a jobb oldali fájdalmamat, amely az UH után rendkívül erősödött. Húgyhólyag polip, petefészek ciszta, vakbél gyanúja került szóba, így most ezekhez tartozó kivizsgálások folynak. Mivel semmi más tünetem sincs, nem könnyű a dolga.

Szerda reggel a helyettes nődokinál kezdtem: Chlamydia vizsgálat. Levette a kenetet, amit kedden fognak postára adni (Budapestre küldik) és rá min. 3 hétre lesz eredmény. :-( Neki is említettem ezt a fájdalmat és nagyon rendes volt, megvizsgált. Mondta, hogy nőgyógyászatilag semmi gond nálam. (Megjegyzem, sokkal segítőkészebb volt, mint az originál nődoki.)

A délelőttbe belefért a sebészet, ahova a titokzatos fájdalmammal mentem. A sebész is irtó rendes volt és ő is mindent rendben talált. Vakbél is kizárva, ill. ez egészen biztosan nem az ő szakterülete. Javasolta, hogy urulógussal is nézessem meg. Innen mentem a szomszédba, röntgenre. Itt is nagyon kedvesek voltak, két felvétel készült: előlről és oldalról, hogy esetleg a gerincről sugárzik ki valami. Ennek az eredménye ma délután lett kész, de egyelőre még nem tudom. Mamám ment érte, mivel én ma is az orvosokat jártam, megyei szinten. Miután végeztem, szerettem volna időpontot kérni az urulógiai szakrendelésre, ami nálunk egy héten csak egyszer van. DE csak két hét múlva tudnak fogadni, mivel jövő héten nem lesz. Elszomorodtam, mert két hétig nem akarok ezzel a fájdalommal együtt élni és egyébként is az nagyon sok idő. Főleg, ha emiatt a babaterv is megáll.

Csütörtök reggel már elég nehézkesen indult. Páromat rábeszéltem egy általános laborra, amit ma reggel akart kivitelezni. A reggeli kávéról este már lebeszéltem, de reggel sikerült bevennie a vitamin kapszuláit. Nos, ezen kicsit berágtam! Labor előtt se nem eszünk, se nem iszunk!!! Valamit vagy csinálok rendesen vagy akkor minek. Ezt kilőttük végül és elmentünk a vérrellátóba, oda nem kell éhgyomorra menni. :-) Hétfőn lesz meg az eredmény.

Utána mentünk a megyei kórházba, hátha az ottani urulógián fogadnak. Hát, én ott kaptam agybajt! Időpontot kell kérni, ahol a néni kb. fél óránként jelent meg. Sajnos, csak szeptemberre tudott volna előjegyezni. Mondom, én addig meghalok! Hát, jó, akkor sürgős? Mondtam, hogy nekem igen, mert nagyon fáj! Megpróbálnak bepéselni. 10.30 körül jártunk, nekünk meg 12.00-kor volt időpontunk a Kaáliban. Kivártam, hogy ismét felbukkanjon a morcos néni és elkérjem az igazolványaimat, mert nem tudok maradni. (A váró TELE volt!!!) Mondta, rendben. Aztán se híre, se hamva nem volt. Kb. fél óra múlva feltűnt az egyik kórterem ajtajában, odarohantam hozzá és ismét megejtettem, hogy szükségem lenne a papírjaimra. Persze! Elfelejtette! Mindegy. Visszakaptam, irány haza, evés, zuhany, Kaáli.

Kaáli után ismét urulógia, már valamivel nyugodtabb lelki állapotban vártam a soromra. Amennyire feldühített délelőtt, olyan jókedvvel jöttem ki. Nagyon édes volt a doki és rendkívül vicces. Szerinte sem hozzá tartozó problémával állunk szembe, mert más tünetem nincs és nem is ott fáj, ahol ilyen esetben szokott. Azért elküldött egy vizelet vizsgálatra és hasu UH-ra. Ennek örülök, mert szerintem az otthoni UH-nál nem nézték meg ott, ahol nekem fájt. Holnap reggel irány ismét a kórház. Ha itt sem találnak semmit, akkor mi lesz?

Urulógia után ÁNTSZ a szűrés eredményeiért. Ez volt életem egyik sorsdöntő élethelyzete. Mi van, ha pozitív? Az biztos, hogy Isten jól kitalálta a házasságot és az elvárásai sem meggondolatlanok. Kár, hogy ebben a földi életben erre kevés embernek van esélye. Mindhalálig egyetlen társ, akivel hőségben és szeretetben élheted le az életed... De jó is lenne! Azért csak mellénk állt a gondviselő és minden eredmény negatív lett. Életemben nem esett ilyen jól a kávé, mint ma délután... mikorra mindent elintéztünk.

Végre kaptunk egy listát a szükséges vizsgálatokhoz:

• HIV, HBsAG, ANTI-HCV

• Vércsoport+RH

• Chlamydia

• Belgyógyászati vizsgálat, EKG

A múlt héten kértem időpontot a háziorvosomtól EKG-ra. Mivel kardiológus-belgyógyász, így remélem, letudjuk egyben a dolgot. Ez elég gyorsan ment, mert holnap mehetek is. Akkor kérek vércsoport meghatározásához beutalót, mert az is szükséges.

Tegnap megnéztük az ÁNTSZ-t, hogy mikor lehet szűrésre menni és szerencsénk volt, mert aznap és még akkor meg is ejtettük. Csütörtökön lesz kész az eredmény... asszem addig megint nem alszok.

Szerdán elmegyek chlamydia szűrésre. Most épp helyettesítik a helyi nődokit, aminek örülök (és a legtöbb nő a városban...) Szerintem ez lesz a leghosszadalmasabb, mire megjön az eredménye.

Lassan átláthatóbbá válik az egész, de van bennem egy nagy adag félsz rendesen! Félek, hogy kapunk valami rossz eredményt vagy ez a fájdalom nekem lent. Lehet, hogy valami lágyéksérvem lett, annál a multinál. Félek attól a sok szuritól is, azok mellékhatásaitól, hogy utána még nagyobb galibát okoznak a szervezetemben, mint a fogamzásgátló. És attól is, hogy nagyon sokára kapunk időpontot a beültetéshez és vajon sikerül-e elsőre...

Aggódtam nagyon a  hormonvizsgálatok eredményei miatt! Ma, hétfőn tudtunk érte menni, bár azt hittem, hogy mégsem jutok hozzá. Szegény nődokimnak egyszerre két helyen kellett lennie, de így is szánt rám időt. Minden elismerésem az övé, mert elképesztő türelemmel és empátiával foglalkozik az emberekkel.

Nem is tudom, hogy örüljek vagy ne az eredménynek, ugyanis tökéletes lett a 3.cn-i hormoneredmény. Gyakorlatilag ez igazán jó hír, viszont miből derülhet ki, hogy miért csak egy napig tart a vérzésem? Uh-val nem fog és tudtommal más jelentősebb vizsgálat nem lesz. Még a progi szintemnél lehet gubanc... A doktor úrtól kaptam beutalót oda is.

Délután mentünk a Kaáliba a második UH-ra. Nos, ez kissé érdekesebb volt, mint előzőleg. Eltűnt a bal petefészkem... aztán szerencsére meglett. Jó sokáig keresgélték, ami nem volt valami kellemes, főleg, hogy egy hete még megvolt gond nélkül. Sebaj! A lényeg, hogy meglett; mindkét petefészekben 1-1 tüszővel. Nem túl sok, de remélhetőleg a stimulációtól lesz ez jobb is. Doktor úr szerint az is jó hír, hogy a petefészkeim működnek. De még mindig rejtély az 1 napos mensi oka. :-)

Kaptam Tantum Rosa-t hüvelyöblítéshez, mert csütörtökön megyek sófeltöltésre, megnézik a méhüreget. Nem kértem a petefészek átjárhatóság vizsgálatát, mert lombikhoz nem lényeges.

Viszont lent, az a jobb oldali fájdalom az Uh után sokkal erősebb lett. :-(

Ha már így alakult, hogy ráérek, felkerestem a háziorvost, hogy kivizsgáljunk egy tünetet.

Kb. 3 hónapja elkezdett néha-néha fájdogálni nekem jobb oldalt, egészen lent. Amikor UH-tak, direkt ráirányítottam az orvos figyelmét, hogy nincs-e nekem ott valami elváltozás. Semmit sem talált. Felkerestem a háziorvost, hogy milyen ötlete van. Elküldött hasi UH-ra, de mindent rendben találtak. Voltam laborban, de az is O.K. Most elküldött röntgenre és a sebészetre, hátha ők mondanak valamit.

A követ megpróbáltuk UH-val kiszűrni, de azt mondja, hogy lehet olyan helyen vagy olyan méretű, amit az UH nem lát. Esetleg még vakbélgyulladás vagy méhen kívüli terhesség. Nos, ez utóbbinak csak lenne már 3 hónapja valami más tünete is... szerintem. Mert én semmi mást nem tapasztaltam szerencsére.

Remélem, semmi komoly! Megfordult a fejembe, hogy egy hónapig dolgoztam egy áruházláncnál, ahol elég nehéz cuccokat kellet emelgetni. Mivel nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez, eléggé megviselt fizikailag. A derekam hónapokig fájt még utána is, hogy eljöttem. Pedig sosem volt derékfájásom előtte! Mára szerencsére már nem fáj... de ott lent igen.

Nem köthető sem napszakhoz, sem tevékenységhez, csupán egy monoton fájdalom folyamatosan. Hát, jövő héten talán okosabbak leszünk.

A párom ma volt urulógusnál, aki megnézte, hogy nincs-e valami szervi rendellenesség, amely az alacsony spermaszámot okozza. Szerencsére semmi elváltozást nem tapasztalt és helyben hagyta a lombikot. Valószínű, hogy a rohanó életvitel és a nem igazán egészséges életmód, életkor is hozta magával ezt az eredményt. Talán még javítható, de erre nincs garancia. Én kértem, hogy próbáljon meg odafigyelni az életmódjára, mert a baba az ő génjeit is tartalmazni fogja, amely a megmaradásnál nem elhanyagolható szempont.

Még a spermavizsgálat után kaptunk időpontot a Kaáli-ba: 2010.08.02-re. Nagyon kedves volt az információnál a hölgy, mert mondta, hogy ha a ciklus 1-5 napja között megyünk, akkor már elkezdhetjük a vizsgálatokat és nem kell várni még egy hónapot.

Elmondta a doktor úr, hogy miről szól a lombik - bár ezt nagyrészt ismertük - és sor került az első hüvelyi UH-ra is. Ettől bevallom, féltem... Már annyi mindent összeolvastam a tüneteimről, hogy meg voltam győződve arról, hogy ciszták, miómák, daganatok lapulnak meg bennem. A ciszta legalábbis esélyes volt a sorban, de bíztam Isten patikájában, hogy a gyógynövényekből készült teák megteszik hatásukat. Semmi rendellenességet nem talált, szépen kifejlődött a méhem, minden petefészek normális szerkezetű és méretű.

Elég sok vizsgálaton át kell esni, amit még nem látok át teljes mértékben. Mondjuk ezt hiányoltam is, legalább egy listát, hogy miket kezdjünk intézni. Sok helyen időpontot kell kérni és akár hetek múlva kerülhetek csak be a szakrendelésre. Ezt hétfőn mindenképp pontosítom az orvossal. Akkor megyünk a köv. UH-ra.

Ez elég rizikós volt, hiszen a vérzés 2-3. napján kell megesnie. Nos, ez elméletileg nekem augusztus 29-re esett volna, ami csütörtök, tehát pénteken még megoldható. De mi van, ha hétvégére esik a 2-3. nap? Milyen a tudat ereje vagy az alamaecetnek van ilyen hatása?

Hm... azon a héten épp oktatáson voltam és nem akartam hiányozni. Illetve minden nap almaecetes vizet vittem, mert az nagyon jól ontja a szomjat és egészséges is. Ennek következtében most 28. napra jött meg. Egy év alatt mindig 26 napra, most 28-ra. Ez sok szempontból jól alakult! Egyrészt nem kellett rohanni vissza a tanfolyamra, másrészt pont a 3.nap voltam laborban, ami hétfőre esett.

Számomra meglepő volt, hogy a leletet nem kaphattam meg, hanem a dokinak küldik el. Nálunk vagy elküldik az orvoshoz vagy én értemegyek. Hát, megyei szinten kicsit kacifántosabb. Elméletileg szerdára elkészül... addig is izgulhatok.

Eljött a párom nagy napja!

5 nap szünet után kellett mintát adnia a Kaáli intézetben. Nos, ez meg is történt, egy óra múlva már mehettünk is az eredményért. Bevallom, erre igazán nem számítottunk! Kevés! 6M/ml. Azt hiszem, mindkettőnket elszomorított, hiszen az én problémám is elégnek tűnik. De nincs mit tenni! Illetve mégis...

Igyekszem rávezetni arra, hogy a modern kor sok-sok kényelmes momentuma milyen káros a férfiak nemzőképességére: mikrohullámú sütő, mobiltelefon a zsebben, laptop ölben, egészségtelen táplálkozás, stressz, rohanás stb. Azt hiszem, felmérte a probléma súlyát és látom, hogy nagyon igyekszik ezeket minimalizálni. Szed vitaminokat, méhpempőt és remélhetőleg mire lombikra kerül a sor, minőségileg is jobb spermákat produkál. Titkon persze abban reménykedek, hogy hátha természetes úton is van esély... Hiszen csodák mindig vannak, csak hinni kell benne!

Keresni egy emberséges nődokit.

Mire jó az internet?! Böngésztem a fórumok közt, ott is a helyi nőgyógyászokra specializálódtam. Több orvos is szimpatikus lett, de egy igazán felülmúlt mindenkit. Alig akartam elhinni, hogy manapság létezik ilyen orvos!!! Nem hogy kedves és segítőkész, de igazán jól néz ki...

2010. június 17-e: Csinált egy ultrahangot, ott mindent rendben talált és kaptam beutalót hormonvizsgálatra a mensi 3. napján.

Miután az orvosok részéről semmi együttműködést sem tapasztaltam, magam próbálkoztam javítani a helyzeten.

Már legalább 5-6 éve igyekszem egészségesen élni és kerülni a káros anyagokat, adalékokat, vegyszereket stb. Persze teljesen kiszűrni lehetetlen, de igyekszem a lehető legkevesebbre redukálni a minket érő káros hatásokat.

Hónapok óta iszom a gyógyteákat rendszeresen, szedek propoliszt és folsavat, végigcsináltam egy méhpempő kúrát, használom a Vénusz-cseppet, aloe verát és még ki tudja mit. Leglátványosabb talán a barátcserje kapszula hozott, ugyanis tényleg megszüntette a PMS-t, amely nálam elég erőteljes tünetegyüttest produkált. Hőmérőztem is és a Billings-módszert is elsajátítottam, Aviva tornáztam stb.

Tényleg érdemes saját testünk működését figyelemmel kísérni, mert nagyon sok mindenre megtanít! Csodát azonban mégsem hoztak!

A mi történetünk mindkét oldalról problémás:

Nálam: 31 éves vagyok, még nincs gyerekem. 8 évnyi Tri-regol után a vérzésem nagyon gyengécske és rövid lett. Pontosan megjön mindig 26 napra, de csupán egy napig tart. Mindennek idestova 6 éve. Három különböző nőgyógyászt kerestem fel, de mindegyik elhajtott azzal az indokkal, hogy ha gyereket akarok, majd visszatérünk rá. Eddig nem alakult úgy, hogy akarhattam volna, így nem volt jogom megtudni, hogy mi bajom van. Pedig szerettem volna időben feltárni és megoldani a dolgot, hogy ne most kelljen még ezzel is vacakolni, de nincs rá esély a XXI. században.

Eljött az idő a gyerekvállalásra. Számoltam azzal, hogy nem lesz könnyű ilyen ciklussal, de még így sem foglalkoztak velem kellő komolysággal az orvosok. Pozitív oldala a dolognak, hogy találtam végre egy igazán szimpatikus nődokit!

Párom: 49 éves, gyereke neki sincs. A kor és a fogamzásgátló utáni következmények miatt mégsem vártuk meg a 'jó öreg' nődokim 'ráérünk arra még' tanácsát: menjünk vissza ősszel. Elment a párom egy spermavizsgálatra. Hát, 6M/ml az eredmény, ami kevés a természetes fogantatáshoz. Viszont mozgékonyságuk egész jó arányt mutat.

Olyan nehéz elhinni, hogy 4ml ondóban 6*4 millió sperma, amelynek több mint fele jól mozog és nekünk csak egyetlen egy kellene!

Nos, ez van! Ebből kell összehozni az utódokat!

Nem is tudom hogy kezdjek neki... Annyi gondolat kavarog a fejemben...

Úgy gondoltam, képernyőre vetem a mi esetünket, hátha egy év múlva visszagondolva azt mondhatom, hogy megérte.

Örömmel venném, ha hozzászólásaitokkal, tapasztalataitokkal kiegészítenétek a blog tartalmát!

P.S. Minden eseményt a történtek napján jegyzek le, hogy napra pontosan legyenek rögzítve.