Eltelt 5 hét a műtét óta...
Mensi rendesen megjött pontosan, még a tüszőm is menetrend szerint megrepedt félidőben. Mintha semmi sem történt volna. Viszont pokoli fájdalmaim voltak az első nap, azt hittem ott pusztulok el.
4.héten kellett visszamenni kontrollra, mindent rendben talált. Elküldött még UH-ra, ahol beszélgettem kicsit a hölggyel, aki nagyon kedves volt. Mondtam neki ezt az 1 napos mensit és bizony ő is megerősített, hogy nagyon vékony a méhnyálkahártyám. Elképesztő, hogy sehol egy orvos, aki ezzel tudna valamit kezdeni. Bezzeg fel tudják írni azt a kurva fogamzásgátlót.
Mondtam ennek a dokinak, hogy valamit kezdjünk már ezzel. Kérdezte, hogy mit szedtem, mondom a Tri-Regolt. Elszörnyülködött, hogy még forgalomban volt akkor, amikor szedtem. Egy hormonlaborba ugyan elküldött és megbeszéltük, hogy kb.2 hét múlva visszamegyek rákszűrésre is, de a fenét sem érdekli az egész. Az sem zavarna már, ha valami gyógyíthatatlan betegségem lenne. Belefáradtam már mindenbe!
Igazságtalannak tartom az életet! Nekem mindig mindenért meg kell küzdeni, míg másnak az ölébe pottyan minden. Folyton szenvedek a munkahellyel, mert bárhova megyek, a főnököm belém szeret. Állandóan fel akarnak szedni a pasik, de ez egyáltalán nem boldogít, mert vagy 3 gyereke van, vagy nős, vagy a főnököm vagy könnyed kapcsolatot akar. És amikor úgy érzem, hogy végre egy olyan férfi, akit tudnék szeretni és hozzám való, jön egy ilyen tragédia és lelép.
Mi jóság van ebben a rohadt életben?????? Nagyon el vagyok most keseredve! Nem motívál sem a munkám, a magánéletem ennyi idősen egy nagy 0, gyereket meg már kedvem sincs szülni ezek után. Erre a világra meg főleg nem. És a legrosszabb, hogy elvesztettem a hitem...
Utolsó kommentek